2015. június 15. 12:30 - DCM

Let us Prey

Egy angol film- angol humor nélkül. Mert horror is lehetne - de egy csipetnyivel több annál. Magam nem vagyok nagy horror rajongó, mert kiszámíthatóak és a látvány nem mindig elég.  A zombis filmek és a Dög mókás trilógiája más tészta. Szóval jó, ha egy horror a látványon kívül ad némi sötét, darkos atmoszférát és képernyőn át szőjék át az elmém a baljós érzések. És igen, ez egy ilyen film. Kis költségvetés, kis reklám, de jó!

A film egy kisvárosban játszódik. Semmi különös: kihalt, csendes, sötét. És ez mindig rosszat jelent.

A nyitás remek látvány. Kapunk sötét hullámokat, tengerparti sziklákat és egy lassan felálló alakot. A tenger habjaiból vagy magából a sziklából emelkedett ki? Nem tudni. Csak messziről láthatjuk. Majd elindul egy seregnyi varjúval. A madárhangok nagyon el lettek találva. Többször is hallhatjuk majd őket, és mint mindig, most is a sötét atmoszférát segítik. Majd megismerhetjük a szereplőinket.

Nem kell csodálatos színészi alakítást várni, de megteszi.

Az egyik színészt már láthattuk a Trónok harcában és bevallom, a maga sótlan módján adja elő a karaktert. De néha a nézése … az ember akaratlanul egy erős tárgyért nyúlna, mert az ilyen tekintettek után jön a futkorászás, meg a sikítozás.

A történet kicsit lassan halad, de egész korrektül történnek kis malőrök, amikre az ember felkapja a fejét, hogy….

Na meg a varjak… mindenhol ott lesznek, és persze kárognak. Az ember már várná is a felhörgő black metal zenét a dögök után. Helyette Steve Lynch remek, gonoszkodó rövid zenéit kapjuk.

S persze miután megismerjük a leendő áldozatokat- mivel horror film- és persze a sötét kis és nagy mocskaikat… hát persze hogy még nincs éjfél, de a retro óra baljós számlapján telik az idő… és el kezdenek fogyatkozni az élők. Van pár szereplő, lehet fogadni, hogy ki marad életben.  A halálesetek egy része, remek kis mulatságot ígér. És lesz látványos színpadi bevonulás is.

Az első halott után, még várni kell a sejthető vérfürdőre, de megkapjuk…

A dialógusok között lesz pár remek, a többi felejthető, de a célját eléri.

A lassú kamera, a fények, a zene, az őrült és kevésbé őrült monológok, no és a varjak remekül mozgatják előre- az elkerülhetetlent.

Bevallom én még néztem volna, de hát a rendőrőrsön lévő embereken kívül, az egész lepukkant városkában – valószínűleg- senki más sem lakik.

Nekem többször nézős lesz. Az atmoszférája miatt, a levezető zene miatt, és mert szeretem a varjakat.

Ja, és íme, a levezető zene: Gather up the devils. Keressetek rá.

 

 

Tordai Gábor

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://darkcm.blog.hu/api/trackback/id/tr37545818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.