2016. május 24. 01:15 - DCM

The Haunting (A ház hideg szíve)

(1963)

Shirley Jackson újkori, gótikus regényének filmváltozata rengeteg szerzőt és filmest megihletett, de utánozni nem igazán lehet. Pedig a történet, alapjául szolgált Stephen King, ’A rózsa vére’ című, három részes filmjéhez is, sőt, a történet (és néhány momentum is) kísértet(i)es hasonlóságot mutat.

A Hill House hosszú évtizedek óta kísértetjárta hely, több szörnyű haláleset is történt ódon falai között. Dr. John Markway, a parapszichológia professzora vállalja, hogy három társával együtt megszáll a házban, és megfejti a szellemtanya rejtélyét. A társak: Eleanor Lance, a pszichokinetikus erőkkel bíró vénlány, aki egész eddigi életében anyját ápolta, Theo, a gondolatolvasó szépség és Luke, a ház leendő tulajdonosa, az örök kétkedő. Már az első perctől megmagyarázhatatlan dolgok történnek a kis csapattal...

Az a nagy büdös helyzet, hogy ettől a fekete-fehér horrorfilmtől jobban féltem, mint sok mai rémségtől, és ennek egyszerű oka van. Robert Wise, rendező, ugyanis nem mindenféle szörnnyel, vagy lebegő kísértettel hozza a frászt a nézőre, hanem a fény-árnyék játékával, a hanghatásokkal és a kameramozgással. És milyen remekül működik! Wise egész egyszerűen azzal sokkol, hogy nem látjuk, hogy mi az, ami a folyosón vagy a falak mögött van. És ezzel kétértelművé is teszi a filmet.

Egyvalamit tudunk Hill House-ról. Senki nem mer a közelébe menni, főként éjjel nem. Markway, aki mindenképpen szeretné a természetfeletti létezését bizonyítani, úgy gondolja, ha médiumok érkeznek a házba, akkor azok felébresztik a házban rejlő rémségeket. A kulcs, Eleanor lesz, aki egész életében, beteg anyját gondozta, nem mellesleg súlyosan frusztrált, ám narcisztikus alkat. Már az első éjszakán furcsa, dübörgő hangokat hallanak a folyosóról, másnap reggel pedig egy felirat várja őket a falon.
"SEGÍTS, ELEANOR! GYERE HAZA, ELEANOR!"

A borzalmak pedig még csak itt kezdődnek el. A ház furcsa, mintha nem lennének párhuzamosak a falak, bizonytalanná teszi a benne járókat, olyannyira, hogy könnyen eltévednek. Eleanor pedig egyre furcsábban viselkedik. Theo közeledése agressziót vált ki belőle, de valami megmagyarázhatatlan érzékenység fűzi Markwayhez. Nem mellesleg, Eleanor képes a pszichokinézisre, 10 éves korában kövek hullottak az égről, egyenesen a házukra (megkérem a King-fanokat, ne essenek ki a padból). Éppen ezért, két dolog lehetséges.
1. Valójában, Eleanor, tudta nélkül hozza létre a hangokat, a mozgásokat, vagy az ajtók nyitását és csukódását, hiszen annyira vágyik egy otthonra.
2. A Hill House magába akarja őt fogadni, hiszen tragikus sorsa, a ház egy korábbi lakójával kísértetiesen egyezik...
Nos, akár az egyik, akár a másik, egyvalami teljesen biztos. Hill House rossz hely.

De mindemellett, meg kell jegyeznem, hogy a rengeteg borzalom mellett, a feloldások is remekül működnek. Van humora a filmnek, a szereplőknek, a poénok egy pillanatra sem erőltetettek, őszintén fel lehet kacagni rajtuk.

Ettől függetlenül, A ház hideg szíve kellően rátelepszik az emberre. Egy ideig másképpen nézzük a faágak mozgásának árnyékát a falon vagy a mennyezeten. Másképpen halljuk majd az éjszakai neszeket. De ne feledd! Ha félsz a sötétben, gondolj arra, hogy nem vagy egyedül!

Horváth István

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://darkcm.blog.hu/api/trackback/id/tr598742186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.